Szapphó: Aphroditéhez című versének elemzése

Szapphó: Aphroditéhez

SzapphóAphroditéhoz című verse a lírai verskompozíció gyönyörű példája. A himnusz megszólítással, az istennőhöz való fohásszal kezdődik, ezt követi korábbi epizódok (korábbi isteni segítség) felidézése, majd a vers zárlatában visszatér a fohász, a segélykérés.

A vers indítása (jelen) emlékeztet az epikus költő segélykérésére, ugyanakkor a folytatás, a téma egészen más, bár szintén a múlthoz kapcsolódik. A múltat (a múlt hasonló eseményeit) azonban összeköti a jelennel a szituáció azonossága. Ez az azonosság föloldja, megszünteti jelen és múlt éles határát, melyet jelez a két idősík egymásba olvadása (igemódok) is. A hatodik szakasz már a jövőre, a szerencsés, vágyott következményre utal.

Aphrodité szerepe „többrétegű”: egyrészt a vágyódás, szenvedés okozója, másrészt a korábbi szerelmek megvalósulásának segítője, támogatója (megszólalása tanácsadás), a vers zárlatában már „küzdőtárs”. A verset mindvégig eksztatikus vibrálás, szélsőséges hullámzás jellemzi. A kérés, könyörgés néha követelődzésnek tűnik, a szerelem érzése is változik, benne sejlik a pillanatnyiság és az elmúlás is.

A kompozíciózártsága (A–B–A forma) némiképp ellentmond a tartalom szenvedélyességének, ziláltságának, bár az istennő „okos” szavai is ellenpontozzák az ember érzelmileg túlfűtött szavait.

(Forrás: https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/magyar-nyelv-es-irodalom/irodalom/irodalom-9-osztaly/szappho-eletrajza-muveszete/szappho-aphroditehez-cimu-versenek-elemzese).