Homérosz és az eposz

A hagyomány Homérosznak tulajdonítja a két nagy ógörög eposzt, az Íliászt és az Odüsszeiát. A két eposz kultúrtörténeti sajátosságaiból megállapítható, hogy kb. száz év van a két mű között.

A rhapszodoszok hősdalai a hírnév fenntartását célozták, egyben viselkedési normát is mutattak, társadalmi értékrend erősítése,  

Az eposz kötött formájú nagyepikai mű, amely egy kivételes képességű, természetfeletti erőktől támogatott hősnek egy egész nép életében döntő fontosságú tettét beszéli el.  

Az eposzi kellékek:

• nagy terjedelmű, elbeszélő költemény,
• énekekből áll,
• invokáció: a Múzsa segítségül hívása, - anticipáció: a főhős sorsának előre jelzése,
• propozíció: a téma megjelölése,
• in medias res kezdés,
• expozíció,
• enumeráció: seregszemle,
• csodás elemek, isteni beavatkozás, deus ex machina,
• állandó jelzők és ismétlések,
• epikus hasonlatok,
• kiemelkedő főhős (emberideál) és nehéz győzelme, - reflexió: elmélkedés, írói magyarázat, - epizódok.