Az antik kor

Az antik kor: nevezzük antikvitásnak.  Az ókori görög és római társadalom kultúráját, szellemiségét, emberfelfogását és az ebből eredő hagyományt

Az antik művészet jellemzői:

• harmóniára való törekvés
• a szabadság és mérték összhangján alapuló esztétikai szemlélet
• az egyén megvalósítási szándéka  

Az i.e. VIII-V. századig beszélünk antikvitásról. Görögországban az V. század a virágkora (Periklészi kor), ami egybeesik az athéni demokrácia virágkorával is.

A görög költők verseiben ott a bravúros formakészség: a vers zenéje (hiszen többnyire lantkísérettel énekelve adták elő: innen a líra kifejezés) ritmusa, képgazdagsága. Érzelmileg közvetlenül kifejezett bánat, öröm, félelem, nosztalgia, szenvedés. Mindezeken túl a hétköznapok megannyi személyes és közösségi szituációjának, tevékenységének és érzelmeinek megörökítése és költőivé nemesítése. A természet szépségeinek ábrázolása nemcsak a görögök szépérzékét tanúsítja, hanem azt, hogy sikerült a természet fölé emelkedniük.

A szellemi életet is azok irányították, akik a politikát - az arisztokrácia tagjai. Egymással versengtek a nagy görög és római költők. Közös sajátossága e kor valamennyi jeles tehetségének az a különleges tudásszomj, amely Cicero tökéletességigénye alapján vált embereszménnyé. (Szép test is!) Az i.e. VIII. sz. az epika kora.